Nagy Krisztián - A naplóm

Ma egy friss kollódiumos nedves eljárással készített képemen próbáltam az "analóg photoshop-ot": kézzel színeztem a képet, illetve teszteltem a frissen oldott és még nem próbált szandarak lakkomat. Régebben már próbáltam ezt a módját a színezésnek: finom pasztellkréta-port finom ecsettel kell óvatosan "beütögetni" a kép porózus felületébe, apró finom mozdulatokkal. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a szín csak oda kerüljön a képen ahova szeretnénk, illetve csak direkt színeket tudunk használni - amilyen a krétapor olyan lesz a kép. További nehézség, ha nem sikerült eléggé mélyre (ha lehet egyáltalán mélységről beszélni) juttatni a festékport a felületbe, a lakkozásnál a lakk könnyedén lemossa a kép felületéről a port.

A múltkoriban készített óramű makró üvegnegatívról készítettem papírképet. Van Dyke Brown (kallitípia) eljárást választottam. 6 perces exponálás UV fénnyel 50cm-ről  1200dpi felbontásban így néz ki a papíron a kép

Archaikus eljárásokkal készítek fényképeket - így mondhatni szeretem a régi dolgokat. Ezen felül szeretem a karórákat is. Talán nem is meglepő, hogy hagyományos analóg (mutatós) órát hordok. Minden reggel felhúzom az óraszerkezetet és indulhat a nap. Szerettem volna a karórámról egy fényképet, igazán nagy nagyítással, így a fa kamerámra felraktam egy 210mm-es optikát, a harmonikát amennyire csak lehet kihúztam (750mm). Ekkora kihuzattal még nem töltötte ki a 18x24cm-es képméretet az órám, így gondoltam egyet és az óra - optika közé beraktam egy nagyítólencsét. Elég sokáig eltartott mire kikísérleteztem, hogy az órától milyen messzire rakjam a nagyítólencsét, illetve a nagyítótól az optikát, de végül sikerült a beállítást megtalálnom. Ezután jöhetett a kalkulálás... vajon milyen hosszú záridővel készítsem a képet!? Alap esetben pl. egy portrénál 5-6 másodperces záridővel dolgozom. Dupla kihuzatnál (tehát a 210mm-es optikánál 420mm kihuzat) a záridő is megduplázódik. Jelen